Gyerekeknek

Gyerekszemmel

Gyerekszemmel a világ igen kacifántos! Változnak az évszakok, éjszakák és nappalok… A sok csillag, s Hold után már megint a Nap ragyog. A felhők is jönnek-mennek, fenn az égen kergetőznek, és amikor jő az este, betakarják a Napot. Tavasz után…

Nyulacska

Ugribugri nyulacskának füle nagy, Farka pedig icipici szőrpamacs. A káposzta levele a kedvence, ha teheti, kiszökik a kiskertbe. Ott van a sok rágnivaló finomság, Gyorsan-gyorsan megdézsmálja a répát. De a gazdi igen nagyon szemfüles. Bajba kerül hamar a kis füles!…

Ez nem mese

Öreganyó, öregapó öregecskén kettecskén éldegélnek faluszélen… Így kezdődnek a mesék! De amiről most beszélek, az bizony nem mese. Így látja a dédszülőket a legifjabb csemete: Fáj a hátuk, meg a lábuk! És van nekik vérnyomásuk! Görbe bot, meg szemüveg! Elfáradtak!…

Dédikék

A dédipapám, meg a dédimamám már egy kicsit öregek. Csíkos a bőrük, és a hajuk is szürke lett. Falu szélén van nekik egy kis házuk. Örülök. mert gyakran megyünk hozzájuk. Dédipapa kérdezgeti: „Hogy vagy kicsi busikám?” Karjába vesz. „Gyere, megnézzük…

A papa meg én

Egyszer régen, nagyon régen, mikor kis unoka voltam, zöld vödröcskémmel moslékot hordtam. Disznókat etettünk, holdvilágos estén. Nótánkkal vertük fel a téli este csendjét. Szaladtam, vödröm lengett ide-oda, és rám borult a malacvacsora!

Őzike

Pöttyös hátú őz gidácska. Csetlik-botlik szegény árva. Nagyszemével körülkémlel: Mama, miért mentél el? Ág reccsen, megriad. Bokor mögé beszalad. A sűrűben meglapul, piheg, liheg, szimatol. Pici szíve sűrűn verdes. Erdő, mező oly sejtelmes. Sejtelmes és hatalmas Félve reszket a kis…

Márciusi hó

Képzeljétek, nem oly régen, márciusban hó esett. Betakarta az udvart, s minden csupa fehér lett. Marcika, a kistestvérem, örvendezett: Jaj, de jó! Anya! Nem sokára jön megint a télapó!

A tél

Nagy pelyhekben hull a hó, Eltakar mindent e földön. Domboldalon siklik a szánkó, A szoba a gyermeknek börtön. Mily boldog, ha hóban ugrándozhat, Ha nagy, kövér hóembert formálhat, És minden udvarban áll egy fehér alak, Szeme szén, orra répa, fején…

Tél van

Tél van! Nincs a fán levél, csak dér és hó. Tél van. Fúj a hideg szél, a tájon fehér takaró. De ha tavasz lesz, és elolvad a hó, a fák zöld lombjai közt vígan fütyül a rigó.

Virágoskert

Anyukámnak kiskertjében sok-sok virág nyílik kora tavasztól egész késő őszig. Az első, amit láttam csöpp kis hóvirág volt. Bokrok alatt, hó között fehérlő folt. Aztán nyílt a jácint, nárcisz és a sok tulipán! Ja, és ne felejtsem a kék ibolyát!…