Piroska

Piroskának első dolga – mint minden reggel, mielőtt a szemét kinyitná -, az volt, hogy kitapogatta az ágya mellett heverő okostelefonját, és azonnal csatlakozott a fészre. Nem bírta volna elviselni, hogy valami rettentő fontos dologról lemaradjon.

Hamupipőke megváltoztatta a profilképét… “Hm! Nem túl jó kép, de azért belájkolom neki. Ő is minden képemet lájkol.” – és már nyomta is a megfelelő ikont a képernyőn.

A Csizmás Kandúr új csizmát akar, de nem tudja eldönteni, melyik legyen az, most az ismerőseit nyaggatja, segítsenek neki dönteni. “Kit érdekel a Kandúr csizmája!” – gondolta Piroska, és haladt tovább a hírfolyamon.

Hófehérke összeveszett a Herceggel…, ezt a Mézit is unom! Olyan humorosnak képzeli magát, közben meg…

– Anyu, anyu! – szaladt Piroska a konyhába, kezében a telefonjával. – Tudtad, hogy a Nagyi beteg?

– Ugyan honnan tudnám?!

– Most osztotta meg a fészen, hogy betegnek érzi magát, nem tud felkelni…

– Más dolgom is van, mint egész nap a fészen lógni – mondta, és pucolta tovább a zöldségeket. –  Akkor úgy főzök, hogy neki is jusson. Odateszem gyorsan az ebédet, és felhívom, hogy…

– Nem kell! Már megírtam neki, hogy ne aggódjon, viszek neki kaját.

Piroska figyelmét elkerülte, hogy a Farkas is kedvelte a hozzászólását. A délelőtt gyorsan elröppent. A kislány fehér cicanadrágot húzott magára piros tunikával, és piros tornacipőt. Most ez a kedvence. Még jó, hogy a múltkor észrevette a Malomban, ráadásul le volt árazva.

Amíg Piroska a tükör előtt illegette magát, édesanyja összekészítette az ebédet, gondosan becsomagolta, hogy ki ne hűljön.

– Vedd fel azt a piros kardigánt, amit a Nagyi kötött. Fázni fogsz!

– Fújj, az olyan gáz! Már senki nem hord olyat! Különben is, jó idő van! Nem fázok – és már ugrándozott is a kapu felé, de hirtelen megtorpant! – Anyu, szerinted a Nagyi tudna nekem horgolni egy csipkeruhát? A múltkor láttam egyet. Csipkerózsika osztotta meg. Kurva jól néz ki! Meg is kérdezem a Nagyit!

– Most ne zaklasd ilyesmivel! Beteg!

Piroska már oda sem figyelt édesanyjára. Rácsatlakozott az okostelefonjára, és kedvenc slágereivel a fülében indult az erdő felé. Már messziről észrevette a Farkast, amint az nagyképűen, hátát egy fa törzsének támasztva, egyik talpát a fának nyomva fűszálat rágcsált a fogai között.

– Heló csajszi! Hová-hová ily sietve? – kérdezte, miközben elhajította a fűszálat. Piroska kivette füléből a fülhallgató egyik dugóját, és úgy válaszolt.

– Meglátogatom a Nagyit – és már indult is volna, de a Farkas tovább kérdezősködött:

– Mi van a kosaradban Piroska?

– Jaj, ne csinálj már úgy, mint akit tényleg érdekel! – mondta a lány, és faképnél hagyta a vigyorgó ordast.

Piroska már egész közel ért a Nagyi házához, mikor puskalövésre, és hangos kiabálásra lett figyelmes! Gyorsan leállította a zenelejátszót, és hallgatózni kezdett.

– Hord el innen a tetves irhádat, és meg ne lássalak még egyszer a Nagymama közelében! Legközelebb nem úszod meg ennyivel! Úgy kilyuggatom a bundádat, hogy még ágytakarónak sem leszel jó! – ordított a Vadász, és belelőtt a levegőbe. Másodszor.

Piroska futva érkezett a házhoz. Zilálva kérdezte a Vadászt a történtekről.

– Idefigyelj kislány! Meg kell ám gondolni, miket írogatunk ki arra az átkozott fészre! Nem kell tippeket adni a bűnözőknek! Épp elég baj van velük így is, és ez mondd meg a Nagymamának is. Nem kell azt mindenkinek tudni, hogy olyan beteg, hogy nem bír felkelni, és azt sem, hogy ki, mikor hová megy! Na, minden jót kislány!

Post navigation

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.