A Nő

Istenem! Ez a szerencsétlen már megint itt ül. A sör, meg a cigi sem hiányozhat. Miért rongálja valaki így a testét? Ezek nélkül is elég meggyötört. Szinte már szénné égette a nap az arcát, meg ami kilátszik a ruhájából, a nyaka, karja, az is tiszta fekete. Van egy tetkó a vállán. Észrevettem a múltkor, amikor leszólított. Kávézni hívott, de leráztam. Próbáltam kedves lenni, és nem megbántani. Ő sem bántott engem, csak tett egy próbát. Nem nyert, van ilyen, erre is fel kell készülni.

Nem azért utasítottam vissza, mert különbnek tartom magam, vagy hogy nem alacsonyodok le egy segédmunkás szintjére – különben sem tudok róla semmit. Lehet, hogy nem is segédmunkás. Lehet, hogy imád kertészkedni, vagy horgászni, vagy mit tudom én hol barnult le ennyire. És egyébként nekem azzal sincs semmi bajom, ha segédmunkás. Ha vezérigazgató lenne, akkor sem kávéztam volna vele. Egyrészt van pasim, másrészt amióta rászoktam a DXN kávéra, azóta nem vagyok hajlandó más kávékészítményt fogyasztani. Azért is vissza kellett utasítottam, mert tudom, hogy félreértette volna, és biztatásnak veszi azt az egyszerű emberi gesztust, hogy leülök vele egy kicsit beszélgetni. Ezt pedig nagyon nem akartam. Nem akartam, hogy remény ébredjen benne, hogy tovább gondolja a történetet.

Különben nem lenne rossz vágású ürge. Kár érte. Kicsit sajnálom is, de ugyanakkor tudom, hogy mindennek oka van. Annak is, hogy ő mindennap itt ül a padon, sörözik, szívja azt az átkozott cigit, és próbál felcsípni valakit.

Az emberek többsége nem lát belőle többet, csak egy züllött fickót, aki csak azért dolgozik, hogy tudjon inni, meg cigizni. Senkit nem érdekel az ember a napégette bőr alatt, pedig neki is vannak érzése, hozzá is tartozik egy eseménysorozat, ami miatt most itt ül a padon, kezében a sörös dobozzal. Lehet, hogy ez a legjobb, amit az adott körülmények között tehet.

Senki nem tudja, milyen gyerekkora volt. Lehet, hogy az apja alkoholista volt, és püfölte az egész családot, vagy korán árva lett és intézetben nőtt fel, vagy nem tanulhatott, mert kellett a pénz, vagy elhitették vele, hogy onnét, ahonnét ő jön, nem lehet kitörni, vagy…., vagy…, vagy…

Ezer és egy dolog vezette őt idáig, és vezet minden embert oda, ahol éppen van. Nem mindenki képes arra, hogy önként változtatni kezdjen az életén. Legtöbb ember azt hiszi, hogy ki van téve a Sors szeszélyeinek, és neki magának nem sok beleszólása van a saját életébe. Ez persze nem így van, de ha valaki erre nincs felkészülve, annak kár is magyarázni.

Próbálok tudatosan figyelni arra, hogy ne ítélkezzek, hiszen amit látok, az egy kiragadott pillanat a valóságból, és nem rendelkezek minden információval ahhoz, hogy vélemény alkossak. Sokszor egy morzsányi plusz információ elgé ahhoz, hogy más megvilágításba helyezze a dolgokat. És különben is, mi értelme van a véleményemnek? Csak jár az agyam, hogy ne legyen csend a fejemben. A gondolatok, ott tolonganak, anélkül, hogy bárki is kíváncsi lenne rájuk. Sőt! Sokszor én magam sem vagyok rájuk kíváncsi, de ha rajta kapom magam, hogy igazságtalan vagyok, ítélkezem, véleményt alkotok, akkor véget is vetek annak a gondolatmenetnek, és igyekszem más szemmel nézni a dolgokat. Én sem szeretem, ha pusztán a külsőm alapján ítélnek meg, vagy azért, mert nő vagyok.

Istenem, hogy ez mekkora hülye! Remélem, nem vette észre, hogy belülről majd meg pukkadok a nevetéstől. Próbálok úgy csinálni, mint aki nem lát, nem hall. Kész! Ezt nem bírom! „A nézését, meg a járását, csípőjének a ringását…” Micsoda nótás kedve van! Ahelyett, hogy a seggemet bámulja, észrevehetné, hogy az a csaj ott a bódé mögött hogy sóvárog utána. Őt sem először látom már itt.

Szerintem összeillenének. Jót tenne nekik egy normális kapcsolat. Mindenkinek szüksége van a szeretetre, függetlenül attól, hogy hány éves, vagy hogy hol dolgozik. Na, de ez legyen az ő dolguk!

A történet Cinege szemszögéből

 A történet a bódé mögül figyelő nő szemszögéből

Post navigation

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.