Amikor…

Alig múltam 6… vagy talán 7 éves lehettem…

Nagy táskával a hátamon, rövid rakott szoknyában, és buggyos ujjú, fehér, elején hímzett virágokkal díszített blúzban léptem az osztályterembe. Új voltam. Akkor költöztünk a faluba. Senkit nem ismertem, és féltem.

Szétnéztem a teremben, sok idegen arc, sok idegen gyerek, és mind engem bámult. Kíváncsi pillantásokkal méregettek. Én voltam az új lány.Nem örültem ennek a címnek. Mindig jobban szerettem a másik oldalon állni, amikor már régi, beépült tagja vagyok egy közösségnek, és más az új, nem én.

Levettem a táskát a hátamról, magam elé fogtam, két kézzel markoltam jó erősen. Legalább a lábaimat eltakarta. Legszívesebben teljesen elbújtam volna a táska mögött. Vagy legalább a hajam ne lett volna befonva. Az is takarta volna az arcom.

Zavaromban előre-hátra billegtem a lábaimon, és akkor megpillantottam ŐT! Igen, csupa nagybetűvel!

Azonnal megtetszett az a meleg-barna szemű szőke fiúcska, aki az ablak felőli padsor második padjában ült. Szerettem volna melléülni, de volt padtársa.

Miután bemutatkoztam, elmondtam honnét jöttem, csalódottan foglaltam helyet a számomra kijelölt, egyetlen üresen álló padban.

Szünetben aztán az általam kiszemelt szőke fiúcska – az én szőke hercegem – volt az első, aki odajött hozzám, és bemutatkozott:

– Peti vagyok – mondta kicsit szégyenlősen, és innentől kezdve elválaszthatatlanok voltunk.

Hamarosan kéz a kézben odaálltunk a tanítónéni elé, és közöltük, mi egymás mellett szeretnénk ülni.

Ezután megszűnt az enyém, a tiéd… Mindent közösen használtunk: a radírt, a színes ceruzákat. Még az uzsonnát is megfeleztük.

Aztán a sors véget vetett életem első nagy szerelmének. Petiék elköltöztek a faluból. Messzire. Még a tanévet sem járta velünk végig. Elment örökre.

Petit azóta sem láttam. Még csak levelet sem váltottunk soha. Nem kerestem, és valószínűleg ő sem keresett. A Facebook-on sem bukkant elém… De jobb is így! Azóta is, az a kedves gyermekarc kúszik elém az idő homályából, ha rágondolok. Az a mosolygós, meleg-barna szemű szőke fiúcska, aki volt…

Pedig felette is elszálltak az évek. Hány év is telt már el azóta…?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.