Az éji égi vándor

– Anyu, nézd a holdat! Látod milyen nagy és kerek?

– Látom kicsim.

– Nincs is olyan messze, ugye?

– De. Nagyon messze. …

– Megállt.

– Mi?

– Hát a hold. Most meg elindult. Nézd, jön velünk. … Még mindig jön.

– Nem jön velünk, Réka.

– De jön! Nézd meg, hogy jön. Olyan sokat autóztunk, és mégsem hagytuk el.

– Nem tud velünk jönni.

– Lehet, hogy figyel minket. … Figyel minket, anyu?

– Ugyan, Réka! Miért figyelne?

– Csak úgy. Vigyáz ránk. … Vigyáz ránk a hold, anyu?

– Nem tudom.

– Mindenkire vigyáz? Még a rossz emberekre is? … Anyu, miért vannak rossz emberek?

– Nem tudom Réka. Próbálj meg egy kicsit csendben lenni.

– De én nem akarok csendben lenni. Az olyan unalmas.

– Dehogy unalmas. Néha kimondottan jó csendben kell lenni. Sőt, kell is ahhoz, hogy meghalld magad.

– Olyat nem lehet. Én csak akkor hallom magam, ha beszélek. … Anyu, én rossz vagyok?

– Hogy jut ilyen butaság az eszedbe?

– Nem akarsz velem beszélgetni,

– Fáradt vagyok a szavakhoz.

– Én nem akarok rossz lenni, de nem tudom, hogyan kell jónak lenni. Neked könnyű, te már felnőtt vagy.

– Nem is kell még mindent tudnod. Majd szépen. lassan megtanulod, én pedig mindig figyelmeztetlek, ha valamit nem jól csinálsz.

– Akkor jó! … Anyu?!

– Igen Réka!

– Tudod, én olyan akarok lenni, mint te. Olyan szép, és okos.

Post navigation

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.