Csillag

Csillag szófogadóan megállt az útszélén, és egykedvűen nézett gazdája után, ahogy az eltűnt az ajtó homályában.

Vörösbarna teste csillogott az izzadságtól, és csípte az egész nap rárakódott por. Néha meglegyezte magát hosszú sötétbarna farkával, hogy távol tartsa a szemtelenkedő legyeket.

Fáradt volt. Ma is sokat dolgozott. Húzta az ekét le s föl. Alig várta, hogy hazaérjen a megszokott istállójába, megszabadítsák nehéz szerszámaitól, s elé dobják a jól megérdemelt friss szénát.

Ehelyett itt ácsorog egy büdös ajtó előtt, ahonnét füst és sör jellegzetes kocsmaszagú keveréke áramlik az utcára. Bentről állandó pohárcsörgés hallatszik, néha valaki elkurjantja magát:

– Palikám, igyá’ mán velem egy fröccsöt!

Csillag egyre türelmetlenebbül várakozott, egyik lábáról a másikra állt. Enyhe remegés futott végig a testén, ahogy összerántotta az izmait, ezzel a mozdulattal is elijesztve a legyeket.

Szívesen leheveredett volna, de a kocsirúd nem engedte.

Zavaros tekintetű férfi támolygott ki az ajtón, kalapja félre billent a fején. Két kézzel kapaszkodott az ajtófélfába, lába bizonytalanul kereste a lépcsőfokot. Még szerencse, hogy csak egyet kellett lépni. Buggyos szárú posztónadrág volt rajta, gondosan belegyűrve a csizmaszárba.

Kiegyenesedett, böfögött egy nagyot, majd hátra tántorodott. Megigazította a kalapját, a kilógó ingderékkal nem is bajlódott. Nagy nehezen belőtte, merre van az előre, és elindult. Reményei szerint haza.

Csillag egyre türelmetlenebb volt. Érezte, közeleg az este, a gazdája sehol.

A sokadik „Palikám, igyá’ mán velem egy fröccsöt!” után úgy döntött, ő bizony hazamegy, nem várakozik tovább. Meglódult, a kocsi zörögve elindult utána. Csillag kimérten ballagott, patái kopogtak a kövesúton. Meg sem áll hazáig.

Mire a gazdája hazaért, Csillag már tisztán, leszerszámozva pihent a helyén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.