Dimitríj

A jóképű férfi a fény felé tartotta a poharát. Nézte, ahogy az apró buborékok felfelé igyekeznek, kitörni a folyadék fogságából, megszűnni és eggyé válni a mindenséggel.

“Nincs annál jobb, mint szórni a pénzt. Sok mindenre el lehet herdálni, de azzal a gyönyörűséggel, amit értelmetlen hülyeségek vásárlása jelent, semmilyen befektetés nem veheti fel a versenyt.”  – idézte fel gondolatban Dimitri Verhulst szavait. Akár ő is mondhatta volna, annyira magáévá tudta tenni ezt a néhány mondatot.

Kortyolt egy nagyot a méregdrága gyöngyöző italból, kézfejével megtörölte a száját, hátravetette magát a bőrfotelban, majd hanyagul az órájára pillantott.

– Ideje indulni – figyelmeztette magát, és hirtelen felpattant. Irány az éjszaka támogató sötétje!

A ház, ahová igyekezett, nem volt  messze szállodai szobájától. Két sarokkal arrébb leparkolt, hogy a járgánya ne keltsen feltűnést, majd gyalog folytatta útját.

Tudta, hogy az áldozat nincs otthon, és azt is tudta, hogy elegendő készpénzt tart otthon, amiért érdemes benézni hozzá egy gyors és gyümölcsöző látogatásra.

Két hete készült erre a bulira. Megfigyelt, tervezett. Mindent tudott a házról, a tulajdonosáról, de még a szomszédok szokásairól is feljegyzést készített. Nem engedheti meg magának, hogy elszúrja. Túl sokat kockáztat.

Egyenesen a hátsóbejárathoz sietett. Izmos testalkata ellenére olyan könnyedén és halkan lépdelt, mint egy macska. Az elengedhetetlen fekete bőrkesztyűt már akkor felhúzta, ahogy közeledett a házhoz. Jólesően tornáztatta meg ujjait a kesztyűben. Szinte már a markában érezte a zsákmányt.

Egy drótot illesztett a zárba, és az ajtó néhány másodperc múlva engedett a gyengéd erőszaknak. Játszi könnyedséggel végezte ezeket a mozdulatokat. Vérprofi volt.

Óvatosan belépett a koromsötét házba, majd csendesen betette maga mögött az ajtót. Ugyanebben a pillanatban felkapcsolódott a villany a nappaliban és halk mondatfoszlányok ütötték meg a fülét.

– Bassza meg! – sziszegte a fogai között. – Ezt megszívtam!

Lázasan dolgozott az agya, ugyan hol szúrhatta el. Mi történhetett, mit nem vett figyelembe, de semmi nem jutott az eszébe.

– El kell tűnnöm, mielőtt észrevennének – gondolta, miközben kifelé igyekezett a házból. Fellélegzett, mikor kilépett az udvarra, és ahogy megfordult, egy pisztoly szegeződött a mellkasának.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.