Munka után

Cinege elnyúlva ült a padon. Lábait szétvetette, egyiket behajlította, a másikat hosszan előrenyújtotta. Bal karját a pad háttámláján pihentette és egy doboz Borsodit szorongatott a kezében, aminek már legalább a fele hiányzott. Rövid időn belül ez volt a harmadik doboz, melyet az ismerős pattanás és sziszegés kíséretében felnyitott, hogy tartalmát végig csorgathassa a torkán, hűsítve az utat, melyet a keserű ital érintett egészen le a gyomráig.

Erősen napbarnított bőre arról árulkodott, hogy rengeteg időt tölthet a szabadban. A nyaka a póló és a kissé zsíros szőke haja között szinte fekete volt. Legalább tíz évvel fiatalabb volt, mint amilyennek látszott. Nem csak a kétkezi munka hagyta nyomát az arcán, hanem az évek alatt mértéktelenül elfogyasztott alkohol is.

Hosszan és mélyen szívta be az utolsó slukkot, majd egy hanyag mozdulattal elhajította a csikket, és tovább stírölte a csajokat. Ez volt a kedvenc sportja. Egy-egy fárasztó nap után kiült a Fő térre, és minden lányt, csajt, nőt alaposan szemügyre vett, aki csak elhaladt előtte. A nyár volt a kedvenc évszaka, ilyenkor többet megmutattak a lányok magukból. Imádta a miniszoknyából, sortból kikandikáló formás lábakat, az áttetsző topokat, mély dekoltázsokat. Szóval mindent, ami csak látni engedett valamicskét is egy nőből.

Másnap az építkezésen aztán nagyképűen és dicsekedve mesélte, micsoda bigét sikerült megint az ágyába csábítania. Cinegének egész életében egyszer sikerült egy olyan nőt megkapnia, amilyenről sztorizgatott. Tavaly nyáron maga sem tudta, hogyan keveredett el egy diszkóba, hiszen nem vonzották az ilyen helyek, már csak azért sem, mert a harmincöt évével öregnek számított a sok zsengekorú ifjú között.

Volt ott egy harmincas, jól öltözött csinos nő a bárpultnál. Sokat ivott. Nagyon sokat. Cinege mellé keveredett mikor italt rendelt magának. Most kivételesen nem akart ismerkedni, legalábbis nem ezzel a flúgos csajjal, aki egyfolytában mondta a magáét, akár volt ki meghallgassa, akár nem. Mindenki menekült mellőle, pedig piszok csinos csaj volt, csak kár, hogy tök részeg.

Szidta a férfiakat, különösen azt az egyet, aki átejtette, becsapta, aki egy olyan rohadt mocskos állat, hogy még a szeretőjét is megcsalta – őt! Pont őt! Cinege éppen távozni készült a pulttól, mikor a nő elkapta a karját, és könnyes szemekkel kérdezte:

– Ugye, te nem hagynál el engem soha? Nem csapnál be egy másik nő miatt, még a feleséged miatt sem, ugye?

Cinege először ki akarta szakítani magát a nő szorításából, majd megsajnálta. Tudta, milyen érzés az, ha az embert pofára ejtik. Addig-addig vigasztalta, bizonygatta neki, hogy ő bizony nem tenne ilyet soha az életben, hogy már-már elhitte, ők összetartoznak. Akkor, ott a diszkó mellékhelyiségében magáévá tette a nőt, akinek még a nevét sem tudta, csak annyit tudott róla, hogy gyönyörű formás teste van, és szép, illatos a ruhája.

Cinege teljesen megrészegült tőle. Álmában sem gondola volna, hogy valaha is sikerül megkapnia egy ilyen finom és elegáns nőt. Nem érdekelte, hogy az erős alkoholos befolyásoltság alatt álló nő nem volt annak tudatában mit cselekszik, és azzal sem, hogy kivel, csak az ösztönei hajtották, bosszút és vigaszt akart.

Nem találkoztak többet. Cinege hetekig kereste. Érezni akarta a bőre selymességét, testének formás íveit, az illatát. Most is rágondolt, ahogy ült a padon, és nézte az előtte elsétáló lányokat.

Egy fiatal cicanadrágos lány sétált el a pad előtt. Cinege őt is végig mérte, majd odaszólt a lánynak:

– Kiscsibém, de jó görbe lábaid vannak! – a lány ösztönösen odafordult, majd a feje búbjáig elvörösödve folytatta útját. Szegény lány. Olyan riadt volt, mint egy őzike, és ez a bunkó alak még taposott egyet amúgy is alacsony önbizalmán. Cinege már nem is foglalkozott vele, figyelmét már a következő nő kötötte le. Csinos, formás testű nő közeledett, ringó léptekkel, szűk farmernadrágban, körömcipőben. Látszott rajta, hogy szándékosan nem akarja észrevenni a padon ülő alakot. Nem fordult el, csak egyszerűen úgy csinált, mintha nem lenne ott senki, pedig Cinege jól hallhatóan rázendített, amint elhaladt előtte:

– A nézését, meg a járását, csípőjének a ringását… Azt a kurva! De jó segge van ennek a spinének! – folytatta magában, ahogy a nő után nézett, és hátulról is szemügyre vehette. – Ha nekem ilyen seggem lenne, én egésznap a kezemen ülnék! Pfú, ha ezt a Piton látná, bakker! Neki is bejönnek az ilyen bigék. Na, de jobb is, hogy nincs itt. Neki valahogy nagyobb sikere van a nőknél. Nem tudom hogy csinálja, mikor neki sincs több, mint nekem. Bár, ha ketten vagyunk, nekem is jut csaj, mondjuk nem ilyenek, mint ez is itt, de az is csak valami. – kortyolt egyet a söréből, és egy újabb szál cigaretta után kezdett kotorászni. – Azt szokták mondani, minden lyuk egyforma, csak a keret más! De azé’ nem mindegy milyen az a keret, na!

Cinege eleinte leszólítgatta a hölgyeket, megpróbálta meghívni őket egy kávéra, de senki nem állt szóba vele. Volt, aki arrogánsan elhajtotta, de olyan is akadt, aki vigyázott Cinege lelkére, és kedvesen utasította el az invitálást.

Egy másik alkalommal egy szál vörös rózsával vadászott, de azzal sem járt sikerrel. Senki nem akart a szíve királynője lenni, pedig volt, aki elé még le is térdelt.

Aztán levelet írt egy ismeretlen barnának, aki rendszeresen arra járt, amerre ő üldögélni szokott. Ez a levélírós dolog is Piton ötlete volt. Szerinte a csajok szeretnek levelet kapni. Na, a nő azóta sem járt arra, és válaszlevelet sem kapott, pedig semmi tolakodó nem volt abban a néhány sorban, csak mindössze annyi, hogy szeretne ismerkedni. Nincs abban semmi rossz. Minden ember természetes igénye, hogy kapcsolatra vágyik. Szerzett egy kitépett füzetlapot, és arra írta meg a levelet, amit a nő autójának a szélvédőjére rakott. Kifigyelte, hol parkol, és az ablaktörlő lapáttal odacsíptette. A nő először szétnézett, mielőtt elvette volna a papír cetlit, majd megpróbálkozott az olvasással, de nem sikerült minden szót kihámoznia.

„Kedves Hölgyem

Szeretnék ismerkedni olyanhölgyel aki Magányos nincsensenkije márugyértem nincs iletve nemjár senkivel énis magányosvagyok írdmeg címed…. és ha írsz ere címre irjj…”

Hülye picsa volt ez is, pedig – dohogott a férfi magában – pedig aszittem, ez nem olyan, ez olyan másnak láccott. Olyan kedves arca volt, meg minden.

Ahogy fogyott a hűs nedű a dobozból, úgy nőtt Cinege gyűlölete a szép és csinos nők iránt, akik még csak egy pillantásra sem méltattak egy olyan kaliberű figurát, mint ő.

– Lenéznek, megvetnek. Ezeknek a szukáknak nem kell a kétkezi munkás! Ezeknek nem férfi kell, csak a drága ruhák, a kocsi, a pééz, meg luxuslakás! Na, ez is e! Ez a szőke kurva! Mit eszik ezen a puha pöcsön?! Micsoda nyálas kis macskajancsi!

Összeszorította a kiürült sörös dobozt, és köpött egyet.

A történet a bódé mögül figyelő nő szemszögéből

A törtnet egy Nő szemszögéből

Post navigation

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.