Tücsi

Tücsi csak miatta járt ki a Fő térre. Már régen észrevette azt a férfit, amelyik szinte mindennap megjelent a téren, leült mindig ugyanarra a padra, és mindig sört ivott dobozból, és cigarettázott. Minden nőt megbámult, aki csak elhaladt előtte, kivéve Tücsit. A nő is megjelent mindennap, csakhogy lássa a férfit, és ha az nem ült a szokott helyén, a nő olyankor mindig nagyon elszomorodott. Leült arra a padra, ahol a férfi szokott ülni, és várt. Várt, de minek? Tudta, ha eddig nem jött, ezután már nem is fog.

Ma is szívdobogva közeledett, ugyan ott van-e. Ott volt. Tücsi egy bódé takarásából figyelte. Mindig úgy helyezkedett, hogy a férfi ne lássa. Szégyellte volna magát, ha rajtakapja a leskelődésen. Szatyrából előhúzott egy zacskó kekszet, és azt rágcsálta. Oda se nézett, csak tömte befelé. Eleinte elsétált a férfi előtt, de teljesen hasztalan. A szőke pasi észre sem vette. Nem ütötte meg azt a mércét, hogy nő számba vegye. Nem csak Cinege nem törődött vele, de a többi pasi sem vett róla tudomást.

– Oké, tisztába vagyok vele, hogy nem vagyok olyan szép, meg csinos, mint ezek a gazdag nők. Nekem nem telik olyan szép ruhákra, mint amilyenekben ezek járnak, meg fodrászra sem telik, de ha akarok én is tudok ám csinos lenni. Nem ennyire, de tudok.

Igaz a fogaim sem valami szépek, de hát vannak annál fontosabb dolgok is a világon, mint néhány fog.

Örülök, hogy ma is itt van. Hiányzik, ha nem látom. Ez már a harmadik doboz sör, amit most felbontott. Minek iszik ennyit? Ennyire senki nem lehet szomjas. Biztos szereti. Én is szeretem a sört, de egy dobozzal is alig bírok meginni.

Még mindig nem tudom, hány éves lehet. Olyan fáradt és meggyötört az arca. Biztosan sokat dolgozik, és nehéz munkája lehet. Nehéz lehet állandóan a napon dolgozni. Tuti, hogy kint dolgozik a szabadban, mert annyira barna az arca, meg a karja. Fiatalabb lehet, mint amilyennek látszik. Mondjuk, ezt inkább az öltözködéséből gondolom, meg a karja is olyan szép izmos. Nem túl vastag. Nem olyan, mint annak a Svajcenégernek, vagy hogy a francba híjják azt az embert. De izmos. Nekem bejön. Élvezném is, ha magához szorítana vele. Jó lenne a vállára hajtani a fejem. Ha ketten lennénk együtt, biztosan nem ülne állandóan itt a téren.

Asszem, sajnálom is. Csak ül ott nap nap után, és bámulja a nőket. Csupa olyanokat, akiket soha nem kaphat meg. Egy ilyen elegáns nő, mint ez is itt, nem alacsonyodik le a magunk fajtához. Vagy ez. Meg ez se! Hiába is csorgatod a nyálad apukám, semmi esélyed! Hahó! Ébresztő! Miért nem a te súlycsoportodban keresgélsz?! Olyan nők között, akik olyanok, mint te? Mint például én… Én nagyon is illenék hozzád. Na ez is! Mit mondhatott ennek a szegény kislánynak, olyan zaklatott lett, és vörös, ráadásul végképp nem hozzávaló, annyira fiatalka.

Mi a francot csináljak, hogy észrevegyen, hogy szóba álljon velem? Lehet, írok neki egy levelet, és oda rakom a padra, ahol ülni szokott. De mi van, ha más találja meg, és elvisz? Majd kifigyelem, és ha valaki elviszi, írok másikat.

De mit írjak neki? A férfiak nem szeretik a buta leveleket. Lehet, hogy azt fogom neki írni, hogy:

„Szia!

Nagyon teccel, már régóta figyelek, és látom mijen magányós vagy. Én is magányós vagyok. Ha én is teccenék neked, akor talákozhatnánk is, és beszélgethetnénk is, meg minden. Túdom, hogy te is látál már engemet, csak nem vetél észre. Találkózunk holnap enél a padnál hat órakkor… Megfogsz ismerni, mert én megfoglak ismerni. Ja, és hozzá nekemis egy sőrt!”

A történet Cinege szemszögéből 

A történet egy Nő szemszögéből

Post navigation

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.