A híd másik oldalán (10. rész)

Bármennyire is nem akarta, folyton az öröksége körül jártak a gondolatai. Először azt gondolta, lemond mindenről. Manapság nem valami kifizetődő ingatlant örökölni, hacsak nem akar az ember odaköltözni, mert eladni szinte lehetetlen.

Időközben azt is megtudta, ő az egyedüli örökös, nem kell senkivel osztozkodni. Nincs a képben féltestvér, özvegy, csak ő.

Bencétől hiába kérdezte, ő mit tenne a helyében, nem akart neki segíteni. Nem gonoszságból, egyszerűen azért, mert nem mert felelősséget vállalni a véleményéért, és attól félt, ha Magda ráhallgat és nem jól sülnek el a dolgok, akkor őt fogja hibáztatni.

Lelassult az idő. Nem akart múlni a hideg, és régen mintha a napok is hosszabbak lettek volna már ilyen tájban.

Az esték szokásosan teltek. Bence a tévé előtt, Magda pedig rendületlenül alkotott. Egy nem létező gyermekkönyvet illusztrált. Annyira már tisztába került önmagával, hogy tudta, gyerekeknek szeret festeni. Mesés színes képeket, sárkányokról és tündérekről. Aranyalmát termő fát, vasorrú bábát, óriásokat, szárnyas, tüzes paripákat rajzolt, és megalkotta saját mesefiguráját, akinek még nincs neve és története sem, csak teste és arca.

Bence sokáig nem tudott mit kezdeni Magda új hobbijával, csak dünnyögött magában, hogy mennyivel értelmesebb dolgokra is fordíthatná az idejét, például főzhetne esténként. Na, az már elég értelmes elfoglaltság lenne Bence szerint.

„Majd ha piros hó esik!” – szokta mondani Magda. „Neked is ugyanannyi kaját készíteni, mint nekem! Tévézni, meg idióta játékokkal játszani a neten, az nem időpocsékolás. Alkotni valamit, az igen!” És ilyenkor tovább fortyogott magában. Néha még a hátát is megnézet, nem nőtt-e rá időközben toll, csak ő eddig azt nem vette észre.

Tudta, ha nem kötné le magát ennyire a képeivel, sokkal többet veszekednének Bencével, mint eddig bármikor. Főzni pedig csak hétvégén volt hajlandó, ugyanis mind a ketten ebédeltek a munkahelyükön. Napi kétszeri főtt kaja Magda számára luxus kategóriába tartozott.

Persze, ha együtt készítenének valamit néha-néha, az még beleférne, na de az, hogy ő ugrál a konyhában, a másik meg azt sem tudja kínjában, hogy melyik csatornára kapcsolja a tévét, na azt már nem!

Bencét is, mint a legtöbb pasit, elkényeztette az anyja. Mindig kiszolgálta, leste a kívánságait, ahelyett, hogy önállóságra nevelte volna. Ma már ez nem így működik. Egy nőnek is ugyanúgy el kell járnia dolgozni, mint egy férfinak, és a házimunka nagy része akkor is a nő nyakába szakad. És ahol gyerek is van?!

Magda nem tűrte, hogy bárki uralkodjon felette. Ha Bence királynak képzelte magát, akkor ő királynőnek, és kész! Ebből nem engedett. Ez nem tetszett az uralkodni vágyónak, ilyenkor gyakran vágta Bence fejéhez a közhelyes mondatot: „Vagy megszoksz, vagy megszöksz!” Magda már nem félt egyedül maradni.

Itt folytatódik: 11. rész

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.