A híd másik oldalán (14. rész)

Ez volt az utolsó alkalom, hogy a lányokkal beültek a Cornerbe. Pizzát rendeltek. A szokásosnál hosszabbra nyúlt ez az este.

Magda mindenről részletesen beszámolt. A költözést már megírta nekik e-mailben, és azt is, hogy külön folytatják Bencével. Inkább a terveiről beszélt, az álmairól, hiszen azt nem tudta senkivel megosztani.

A változás különös, csillogó és áthatolhatatlan burát vont az este köré. Rezgő kíváncsiság és várakozással teli izgalom szőtte a jövő fényeit.

Nem éreztek szomorúságot. Tudták, hogy a változás szükséges, és ha valaki önként nem változtat, akkor előbb-utóbb rákényszeredik. A barátság pedig az emberi kapcsolatoknak egy olyan különleges formája, melyben nem az együtt töltött órák mennyisége, nem a kilométerekben mérhető távolságok számítanak, hanem a tudat, hogy van valahol a nagyvilágban valaki, „akiben vakon megbízhatok, akire mindig minden körülmények között számíthatok” érzés. Ez megnyugtató, biztonságot és erőt adó csodafegyver. Egy olyan valami, ami bárkinek lehet, és még sincs mindenkinek.

Sokaknak megadatik ez hosszabb-rövidebb időre, és sokan nem tudnak élni vele. Egyesek eljátsszák, míg mások megjátsszák. Az őszinte feltétel nélküli, az érdekből köttetett hazug. A sírig tartó örök. Az alaptalan múlandó.

Itt folytatódik: 15. rész

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.