A híd másik oldalán (16. rész)

Magda nagyon izgatott volt. Alig bírt elaludni az utolsó éjszakán, és jóval korábban ébredt, mint ahogy szükséges lett volna, pedig egyáltalán nem volt korán kelő típus.

A dobozok szépen leragasztva, feliratozva várták az indulást, csendben, egymáshoz bújva az álmos kora tavaszi hajnalon.

Ivott egy kávét, készített két szendvicset, amit szépen becsomagolt, majd a hálóruháját kényelmes farmerra, sportcipőre cserélte, felkészülve az egész napos talpalásra.

Még egyszer végiggondolta, nem úszta-e meg valamelyik rafinált tulajdona a csomagolást. Miután az utolsókat is belegyömöszölte a zsákba, és jól összekötötte a száját.

Amíg várta a kisteherautót, a féltettebb cuccait elkezdet lehordani a kocsijába. Azért mindent nem mert feldobni a platóra.

Közben Bence is előbújt. Megígérte, hogy segít. Nem utasította vissza. Így is lesz izomláz, az biztos. Nem szokott naponta tízszer le s föl rohangálni, nehéz dobozokkal felpakolva meg pláne nem.

Pontosan befutott a sofőr is. Olyan negyvenes, vicces fickó képében. Hárman pillanatok alatt lehordták a maradék holmit.

Magda még egyszer szétnézett a jócskán megüresedett lakásban a szomorúság és öröm különös keverékével a szívében. Elköszönt Bencétől. Nem haragudott már rá, de azért sejtette, hogy kell egy kis idő, amíg elrendezi magában ennek a három évnek az emlékét.

Bence szomorú szemekkel nézett rá. Látszott rajta, hogy csak most kezdi igazán felfogni, hogy mi történik vele, velük. Eddig nem hitte el, nem vette komolyan. Szerette Magdát, de nem tudta megtartani. Rá kellett döbbennie, hogy önző volt.

Utoljára átölelte a lányt.

– Vigyázz magadra – suttogta Magda fülébe, és egy cuppanós puszit nyomott az arcára.

***

Magda vidáman szelte át az éppen ébredező várost, nyomában a kisteherautóval. Nem akarta, hogy a sofőr szem elől tévessze, még akkor sem, ha az tudta, hová kell mennie.

Várta az érkezést, és még mindig azon járt az agya, mi legyen az első lépés, hol kezdje.

A nap vakítóan bújt elő a látóhatár alól, és tolta arrébb a szürkeséget. A hangszórókból Magda kedvenc zenéi dübörögtek, és ez tovább fokozta hangulatát.

A kora hajnali óráknak köszönhetően gyorsan kijutottak a városból, és már az országúton szaggatták volna az aszfaltot – legalábbis ha Magdán múlik a dolog. Nehezére esett betartani a sebességkorlátozást…

***

Magda története tovább folytatódik. Először elektronikus könyv formájában lesz kapható, majd pedig nyomtatott könyv is készül belőle. Én már alig várom! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.