A híd másik oldalán (6. rész)

Magda fodrászhoz ment. Már vagy tíz éve hordta ugyanazt a félhosszú frizurát, de mint minden, a haja is zavarta. Újítani akart. A vérében lüktetett a titok, minden sejtjében érezte a változást. „Nincs is jobb kezdet, mint egy új frizura. Valami igazán magdás!”

Nem bízta a véletlenre a dolgot. Fényképpel a zsebében érkezett a szalonba. Egy rövid, tépett frizurára esett a választása. Ösztöneire hallgatott, amikor kinyomtatta a képet. Nem is keresgélt tovább.

Dobogott a szíve, mikor a fodrászolló beleszabadult a hajába, és látta a válla mögött lepotyogó nagy, vörös tincseket. Feszülten figyelt. Meg se mert szólalni. Először átadta magát a közönynek. „Most már úgyis mindegy, nincs visszaút! Olyan lesz, amilyen!” Aztán szépen lassan kisimultak a vonásai, és visszatért a csillogás a szemében. Megkönnyebbülten sóhajtott, mikor látta, rossz már nem lehet.

– Nagyon jó lett! – dicsérte a fodrász saját munkáját. Tíz évet simán letagadhatsz!

– Köszönöm. Tényleg jó lett. Nekem is tetszik, és vagy egy kilóval könnyebb lett a fejem – nevetett Magda.

Boldog volt. Hazafelé menet végig azt érezte, mindenki őt nézi. „Tehát másnak is bejön ez a séró” – nyugtázta elégedetten. A fodrász kívülről rendezte a fejét, de olyan érzése támadt, mintha a gondolataiba is belevágott volna. Már nem voltak olyan kuszák, mint egy hónappal ezelőtt.

Bezzeg Bence nem esett hanyatt tőle.

– Jó lett – mondta, de kijelentése nem sikeredett valami meggyőzőre, és már fordította is vissza a fejét a tévé felé, nehogy véletlenül lemaradjon valami iszonyatosan fontos dologról. „Na, ezt is megbeszéltük!” – gondolta Magda. Igazából nem is számított más reakcióra, és továbbra sem értette, hogy mi a francot lehet bámulni egyfolytában azon a nyavalyás tévén! Tele van hazugsággal, manipulációval. Érezhető, hogy irányítják a nép figyelmét az egyik dologra, hogy ne vegyék észre azt a másikat, amit el akarnak titkolni. Felkapnak egy témát, és heteken keresztül cincálják. Képesek akár nap, mint nap „új” információt is csatolni hozzá, és mint valami szenzációt tálalják, hogy fenntartsák a közérdeklődést.

Magda számára ez már röhejes. Nem is nézi a híradásokat. Őt csak a tények érdeklik, amit legtöbb esetben két mondatban meglehet fogalmazni, az összes többi sallang. Valahogy képtelen elhinni, hogy ebben az országban más sem történik, csak meglőtte, leszúrta, elütötte, kirabolta… és ez megy hosszú perceken keresztül. Ja, és nem elég az, ami itthon van, még a külföldi tragédiákkal is sokkolják a népet! Utána pedig értetlenkednek, hogy mennyire negatívak, megkeseredettek az emberek. Mindenki boldogtalan és depressziós. Magda meggyőződése, hogy ezt a hangulatot tudatosan, és módszeresen generálják a nép között. Nagyüzemi agymosás. Mindezt – a szörnyű valóságot, ami mellett persze rengeteg szép, és jó dolog van, csak arról elfelejtenek tudósítani –, megfejelik egy kis V. V-vel, vagy egyéb „magas” színvonalú valóságshow-val! Még szerencse, hogy feltalálták a távkapcsolót, és nem kötelező ezeket az adásokat nézni.

Normális filmet alig adnak. Ha mégis, olyan későre teszik, hogy azt dolgozó és korán kelő emberek még véletlenül sem tudják megnézni. Magda az első reklámblokkon bealszik, akármennyire is meg akarja nézni a filmet. Éppen ezért már alig tévézik. Ha valami igazán érdekli, vagy letölti, vagy megnézi online. Így még a nem kívánt reklámokat is elhagyhatja, és a 87 perces film valóban 87 percig tart.

Miután Bence képes megnézni a híradót egymásután minden csatornán, Magda új hobbit talált magának: fest. És rajzol. Egyenlőre próbálgatja a technikákat, és keresi saját stílusát, témáját. Egy a lényeg: imádja a színeket!

Itt folytatódik: 7. rész

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.