A híd másik oldalán (7. rész)

A szürke, esős ősz után beköszöntött a tél, ahogy illik, hóval és hideggel. Közeledtek az ünnepek, és ahogy jöttek, el is múltak. Jelentéktelenül.

Magda remélte, hogy az ünnepek alatt egy kicsit közelebb kerülnek egymáshoz Bencével. Több idejük lesz mindenre, de nem történt semmi változás a kapcsolatukban. Úgy érezte magát, mintha legalább száz éves lenne, pedig nem rég múlt harminckettő.

Szerette a csendet és a nyugalmat. Nem is a nyüzsgés, vagy izgalom hiányzott, hanem valami más. Még ő maga is nehezen tudta megfogalmazni, mi az. Szerették egymást Bencével, de ez kevésnek bizonyult. Szerették egymást, de nem eléggé. Hiányzott valami. Nem a tűz, a lángolás, hiszen már három éve együtt voltak, hanem a végtelen és mély szeretet érzése, az az igazi szereteté, ami örökké tart, ami végtelenül mély és feltétel nélküli. Azt a szeretetet kereste tudattalanul, amit a plázában látott abban a két öreg szempárban.

Ha megpróbálta szóbahozni a témát – remélve, hogy rálel valami megoldásra – Bence elidétlenkedte a dolgokat. Nem lehetett vele erről komolyan beszélni. Magda ilyenkor úgy érezte, Bencét nem is igazán érdekli ez a kapcsolat, de még az sem, hogy ő szereti-e egyáltalán.

Ilyenkor saját kis világába menekült, a rajzai, festményei közé, amiket már rég nem mutatott meg Bencének. Bence kinevette az alkotásait. Ez fájt neki. Aztán elmúlt ez a fájdalom is. Talán azért, mert távolodott. Távolodott tőle, és ezzel egyidejűleg közelebb került magához.

Meglepődve tapasztalta, hogy milyen kiegyensúlyozottnak és elégedettnek képes érezni magát egyedül is. Nem kell, hogy valaki folyton azt bizonygassa: „De jól nézel ki!”, vagy „De ügyes vagy!”

Boldogan varázsolt színeket és formákat az előtte feszülő vászonra. Minden egyes perc, amit festegetéssel töltött, felért egy utazással. Utazással a mesék és a csodák földjére, ahol annyira gyönyörűséges minden. Gyermeknek érezte magát, gondtalannak és mindenhatónak. Alkotott. Még álmában is…

Itt folytatódik: 8. rész

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.