Tamara (1. részlet)

Íme a most készülő regényem bevezetője. A főszereplő ezúttal Tamara, Magda egyik barátnője. Ha kíváncsi vagy az ő történetére is, tarts velem! Tamara az első  kisregényem végén férjhez ment Tamáshoz, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Vagy mégsem?

Prológus

Tamara felhúzott lábakkal ült a nyers fehér bőrkanapén. Térdeit melléhez szorította, ahogy átkarolta karjaival a lábait. Mezítláb volt, jobb lábfejét rátette a balra, állát, orrát térdei közé fúrta. Sűrű, sötétbarna haja sátorként borult köré. Sötétkék melegítő alsója, és kinyúlt pulóvere cseppet sem illett az elegáns nappali berendezéséhez. Könnyei égették a szemét, lassan végig folytak az arcán, rá a melegítőre. Az öreg, puha anyag mohón itta be a könnyeket, nem törődve azzal, hogy ezeket fájdalom, vagy öröm szülte.

Tamás nemsokára hazaérkezik. Tudta, hogy addigra össze kell szednie magát. Ez egyre nehezebben sikerült, de nem volt más választása. Egyelőre még nem. Át kell öltöznie, és arcáról is el kell tüntetni a sírás nyomait. Nem láthatja Tamás ilyen állapotban. Nem vehet észre semmit. A múltkor is hogy megjárta!

Alig féléve, hogy összeházasodtak, és Tamara élete egy csapásra pokollá változott. A mindig vidám, nevető Tamara már a múlté. Már csak emlékeiben él egy kép az igazi Tamaráról. Ma, ha belenéz a tükörbe, csak árnyéka egykori önmagának.
A vacsora már készen, csak fel kell tálalni.

Tamara, mikor a húst készítette elő, sokáig forgatta a nagykést a kezében, mielőtt munkához látott. Eljátszadozott a gondolattal, mi lenne, ha nem a steaket szeletelné fel, hanem a saját csuklójába hasítana egy csíkot. Hosszanti irányba… Csak egyet… „Nem! Inkább mégiscsak Tamás torkán kellene kipróbálni…”

A történet ITT folytatódik!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.