Tamara (2. részlet)

Annyira más volt minden, amikor megismerkedtek. Tamara a Duna Plázában dolgozott egy exclusive ajándékboltban. Huszonhat éves volt, vidám, csacsogó lány. Imádta a munkáját, és a pláza többi üzletének tulajdonosai, eladói is nagyon kedvelték őt. És természetesen a vevők is.

Tamara jól beszélt németül, és angolul. Ennek a tudásnak gyakran vette hasznát, hiszen külföldiek is szívesen betértek az ajándékboltba valami souvenir-t keresve az otthonmaradtaknak.

Egy májusi napon egyedül tartózkodott az üzletben. Kolléganője már hazament. Lefutott a napi csúcs, és ilyenkor már egy ember is elég volt, hogy kiszolgálja a betérő vevőket. Az üzletből kifelé tekintgetve a hatalmas üvegablakon át, megpillantotta Tamást, amint az éppen a kirakatot nézegette gondterhelt arccal. Látszott rajta, hogy ajándékot keres, és teljesen tanácstalan.

Tamara szíve a torkában dobogott, és imádkozott, hogy az a helyes pasi betérjen hozzá az üzletbe. Először nem is gondolta végig, mi van, ha a barátnőjének vagy a feleségének keresgél ajándékot.

Aztán a férfi mégiscsak úgy döntött, bent is szétnéz. Azonnal megakadt a szeme a szép, fiatal barnahajú lányon. Hirtelen azt is elfelejtette, hogy minek is van ott.

– Segíthetek? – kérdezte udvariasan Tamara.

– Iigen! – tért vissza Tamás a valóságba. Édesanyámnak keresek ajándékot a névnapjára.

– Hogy hívják az édesanyját? – kérdezte őszinte érdeklődéssel.

– Magdolna – válaszolt a férfi.

– Van valami elképzelés?

– Tulajdonképpen nincs. Anyám nagyon különleges teremtés, ezért nem szeretnék egy ilyenkor szokásos virágcsokorral elé állni.

– Értem – mondta Tamara, és lázasan gondolkodott, mit ajánlhatna egy különleges asszonynak. Tamara lelki szemei előtt egy nagyon elegáns, makacs asszony képe jelent meg.

– Ha több idő lenne Magdolna napig, akkor mindenképpen egy személyre szóló verset, vagy regényt ajánlanék. Az üzletünk szerződésben áll néhány íróval, költővel, akik megrendelésre, magán verset vagy akár egy egész regényt is megírnak. Talán majd a születésnapjára… – Tamara látni vélte, hogy az ismeretlen férfi tekintete elkomorul, mintha valami sötét gondolat suhant volna át a homlokcsontja mögött.

– Talán. – mondta Tamás mosolyogva. „Biztos csak képzelődtem” – gondolta Tamara, és ő is újra elmosolyodott. „Ez a regény dolog szinte mindenkinek tetszik. Bár az árak miatt a verses megrendelések sokkal népszerűbbek.”

Tamara végül mindent megmutogatott, ami szerinte szóba jöhet egy különleges asszony névapjára. Ezzel nem könnyítette meg Tamás helyzetét. Most már még több mindenből nem tudott választani. Volt ott minden: csoki- és kávékülönlegességek, tearitkaságok, swarovski kristállyal díszített ékszerek, és kisebb használati tárgyak. Aztán Tamara hirtelen megpillantott egy gyönyörű, intarzia berakásos rózsafa ékszerdobozt, ezüstgombokkal.

– Ez lesz az! – kiáltott fel örömmel, és kitette Tamás elé a pultra. – Ennek a doboznak biztosan nagyon örülne az édesanyja. Gyönyörű, finom munka.

Tamás valóban nem tudta megítélni, hogy minek örülne az édesanyja, vagy egy nő, úgy általában. Nem találta elég kreatív ajándéknak az ékszereket, vagy a bonbonokat, ezért ráhagyta a választást az eladólányra. A doboz szép is volt, és elég drága is ahhoz, hogy megvegye. Szépen becsomagoltatta, majd távozott az üzletből. Szívesen maradt volna még, mert kellemes, megnyugtató volt az eladólány társasága. Miután kifizette a dobozt, nem akart átlátszó társalgásba bonyolódni. Egyéb körülmények között nem okozott számára problémát, ha fel akart csípni valakit. Rutinosan kezdeményezett beszélgetést, ügyesen szőtte a mondandóját. Bárkit le tudott venni a lábáról lehengerlő modorával.

A történet ITT folytatódik!

<<<Előző rész>>>

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.