Tamara (4. részlet)

Tamara hónapok óta egyedül volt, mikor Tamás besétált az ajándékboltba. Hónapok óta nem randizott, csak egyszer, de az is kedvét vette. Onnantól még a lehetőségét sem kereste az ismerkedésnek.

Hazafelé tartott, mikor a villamosmegállóban összefutott Aján Pityuval, aki évfolyamtársa volt még az általánosban. Megörült az ismerős arcnak, és láthatóan Pityu is megismerte, mert azonnal beszélgetést kezdeményezett. Tamara nem is gondolta, hogy a fiú emlékszik rá, hisz annakidején az iskolában soha nem beszélgettek. Szó szót követett, észre sem vették, hogy késik a villamos. Ennek a váratlan találkozásnak az lett a vége, hogy Pityu elhívta Tamarát randira.

Másnap este megvárta a lányt zárás után az ajándékbolt előtt, és beültek egy cukrászdába. Ott folytatták a beszélgetést, ahol előző este abbahagyták. Tamara örült a fiú társaságának. Jó volt vele beszélgetni, talán azért is, mert egy iskolába jártak, és ez megkönnyítette a témaválasztást. Jó volt kicsit visszarepülni a múltba a volt osztálytársak, tanárok emléke közé.

A lány felidézte magában, mit gondolt tizenhárom-tizennégy évesen Aján Pityuról. Rájött, hogy tulajdonképpen nem sokat. Tudta, hogy van, tudta, hogy hívják, de különösebben nem érdekelte. Igazán még csak nem is tetszett neki. Pedig nyolcadikban már igencsak észrevette, hogy melyik fiú milyen helyes, és azt is elgondolta, otthon, a mennyezetet bámulva, hogy milyen jó lenne valakivel járni. Pityu nem volt azon a listán, akivel járni szeretett volna. Most azonban figyelte, ahogy beszél, nézte a kék szemét, sötétszőke haját, a mosolyát, és arra gondolt, nem is rossz képű ez a fiú, és igazán szórakoztató társaság. Sokat is változott. Talán fogyott is, vagy csak egyszerűen magasabb lett. A fiúk nyolcadik után rettenetesen sokat változtak. Hirtelen megnyúltak, ellentétben a lányokkal, akik többségben szinte ugyanolyanok maradtak. Már ami a termetüket illeti.

Eltűnt a kistányérról a hatalmas puncsszelet, és a kávé is elfogyott. Tamara szeretett édesre kávét inni. Úgy érezte, ez karakteresebbé teszi a kávé aromáját. És ekkor jött a meglepetés! Pityu rutinosan, minden szégyenkezéstől mentesen közölte, hogy akkor ugye mindenki fizeti a részét.

Tamara álla, – hanem figyel – egész az asztalig esett volna. Néhány másodpercig azt sem tudta, hogy nevessen, vagy sírjon. „Na, ilyen randevúban sem volt még részem ez idáig!” – gondolta, és előhúzott egy ezrest a pénztárcájából.

– De ugye, azért nem akarsz külön számoltatni? – kérdezte könnyedén Pityut, miközben felé nyújtotta a bankjegyet.

– Nem, dehogy, majd kint pontosan elszámolunk – mondta, és intett a pincérnek.

Tamara a döbbenettől még mindig nem tért magához, miközben Pityu a legtermészetesebb módon szövegelt egész úton. Ezek után már arra is kíváncsi volt a lány, hogy egy ilyen Grál lovag, ugyan hazakíséri-e, vagy netán neki kell őt elkísérnie?

Hazakísérte. Na, azért ez valami! A ház előtt némi bizonytalanságot vélt felfedezni Pityu viselkedésében, nem volt olyan szövegláda, mint korábban. Látszott rajta, hogy egyre tanácstalanabbul áll egyik lábáról a másikra. Tamara átlátott rajta. Tudta, hogy most azt fontolgatja magában, megcsókolja-e vagy sem! „Remélem, nem próbálkozik!” – gondolta Tamara, és a következő pillanatban már ki is tért Pityu közeledése elől.

A történet ITT folytatódik!

<<<Előző rész>>>

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.