Ember! Ébredj!

Alszik az ember,
Álmodik éppen.
Békés, nyugodt most az éj.
Cirren egy tücsök…
Csendben húzza a nyári muzsikát.
Dallama lágyan karcolja fel
Ezredévek óta az
Éjszakát.
Felhők mögé
Gurul a hold.
Gyérül a fénye,
Ha jő a hajnal…
Igéző ez a látvány!
Így véli az ember, ha ébred kócos hajjal…
Jó itt élni, ezen a földön!
Kell, hogy
Lásson is a szem!
Lyukas garast sem ér a
Mindenség, ha
Nincsen szeretet!
Nyílik a virág.
Orgona, rózsa illatoz.
Ócska kis ládika
Örök emlékeket
Őriz eldugva valahol.
Porlepte múlt,
Reményteli jövő…
Súlyos sóhajok… a
Szív szeretni vágyik
Tagadni ezt oly felesleges.
Tyúkszemére lép
Ugyan a Büszkeség…
Úgy érzi, újra kezdeni, képtelen.
Üdvözöld hát a Hitet,
Űzd el a Félelmedet!
Válj végre szabaddá! Engedd szárnyalni
Zaklatott lelkedet!
Zsongjon zsibbadt zsigereidben a Végtelen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.