Emlékek

A múlt íze hol édes, hol keserű.
A szív  mélyén halkan szól a nádi hegedű.
A lélek őrzi féltve az emlékeket,
S nem engedi élesen látni, mi történt veled.

Csak egy emlékfoszlány, szél szárnyán szétmáló pernye,
Csak ennyi, mit enged átemelni a jelenbe.
Egy kép, egy illat, mely fel-felbukan, s elmerül…
Így őrzi a lélek a múltat: édesen, keserűn.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.