Ilyen az élet

Agyam tompa.
Néma a szám.
Szemem néz,
de nem lát!
A Semmi végtelenébe réved…

Hisszük, hogy szép az élet,
míg az ember rá nem ébred.

Pofonok záporoznak,
lábak tipornak.
Felállnál,
de
térded összeroskad.
Már nem érzed Sorsodat,
csak éled.
Életed lassan ölő méreg.
Álruhában csábít, hiteget,
aztán az alma mérgezett felét
kínálja neked.
Torkodon akadt alma hatalma
rádöbbent arra, te balga!
hogy szép az élet, szépek a tegnapok,
és csak az fájhat, amit hagyok!
Szedd össze magad!
Akár kézen állva is
rázd le magadról
lelked kínjait!

Friss elmédben
hömpölygő gondolatok
árja
tépi fel néma szád lakatját
és szemed
a jövőbe tekint.

Éled a Sorsod,
mely néha óvatosságra int;
mert tudjuk: Szép az Élet,
az a fontos, az Ember
hogyan ébred!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.