Karácsony előtt

Más illata volt a télnek,
úgy éreztem gyerekként.
Más ereje volt a szélnek,
volt valami a mesékben…
Valami, mi elmúlt rég…
Boldog idők karácsonya,
szikrázó hó,
s mennyi csoda
emléke megrohan.
Egy pillanatra újra éltem
illatát a régi télnek,
s gyermek lettem én megint.
Évtizedek hulltak porba,
dobbant a szív újra, s újra…
Mikor a kép kitisztult már,
és elcsitult a fergeteg,
tudtam, a csoda belül tombol,
s a szív az, mely életre kelti a lelkemet!

Post navigation

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.