Szeretet

Ködbe burkolózó táj.
Mi elől bujkál a világ?
A szégyen az, tán, mi erre készteti?
Meglehet, hisz bűne bőven van neki.

A világ bűne ez, vagy az emberé?
Ki tette a világot ilyenné?
Túl sok az erőszak, az erkölcstelenség,
Hová lett az emberek szívéből a fény?

Nincs még minden veszve, nem reménytelen,
hogy a szívekben újra szeretet legyen.
A sűrű köd felett is ragyog még a nap,
Ébreszd fel hát lelkedben a szunnyadó tavaszt.

Tavasz a kikelet, az újjászületés,
Tavasszal kel a mag, zöldül a vetés.
Gondozd hát a magot, ápold rendesen,
S meglátod, milyen az, ha szeretet terem.

A szeretet az, mely erős, s féktelen.
A szeretet az, mely mély és végtelen.
És mindez attól oly csodálatos,
hogy csakis magadból táplálhatod!

Post navigation

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.