Téli éjszaka

Tűzön pattogó fahasáb fénye játszik a falon.
Csaholó kutyák hangja hasít az éjbe. Szánkó siklik a havon.
Tél van. Szikrázó-fehér, hideg éjszaka.
Csikorog a hó, tombol a szél, ez a tél szava!

Magányos alak az utcán lassan ténfereg.
A sötétség ölelő karja alól lámpafény dereng.
Fejét válla közé húzva kalapja alól kitekint.
Pásztázza szeme az éjszakát: Van-e még más is ilyenkor idekint?

Egyedül a meleg szoba sem csábít, ordít az üresség.
A fagyos, komor éjszaka az, mi segíti a felejtést.
Távolból víg muzsika hangja kúszik a házak közt, fel az ég felé.
„Ez volt a mi dalunk! Istenem! Sehol nincs nyugalom? Nincs többé menekvés?!”

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.