Tükör törvénye

A tükör törvényéről azt mondják, ha valami zavar, idegesít a másik emberben, az azért van, mert az az idegesítő dolog, tulajdonság bennünk van. A másik ember csak tükröt tart elénk.

Ezzel kapcsolatban a Dalai Láma tükör törvényei terjedtek el a leginkább:

  1. Minden, amit a másikban kritizálok – ami ellen harcolok -, az bennem van.
  2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál – és azt sértőnek találom -, az nincs feldolgozva bennem.
  3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni – és, ha ez engem nem sért -, akkor az az Ő feldolgozatlan problémájuk, tökéletlenségük, melyet rám vetítenek, mert nem tudnak szembenézni vele önmagukban.
  4. Minden, amit én a másikban szeretek, az bennem is megvan, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyiségében, mivel az egylénységünk mutatkozik meg. Ha azt gondolod, hogy minden valaki más hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Amikor rájössz, hogy minden Önmagadból ered, akkor megismered, mind a békét, mind az örömöt.

Leegyszerűsítve: amit a másik ember tesz, gondol, mond, az róla szól. Őt minősíti. Az az övé. Az, ahogyan én erre reagálok, az az enyém.

Tapasztalataink a fizikai világban

Most egy saját tapasztalatot szeretnék megosztani, még abból az időből, amikor még csak épphogy elkezdtem ismerkedni a spirituális dolgokkal. Nem sokat tudtam a rezgésekről, az energiákról, de azt láttam, hogy valami van, és működik, és azt is tudtam, hogy nagyon sok minden tőlünk függ.

Egy kis településen élek, és csodálkozva hallgattam ismerőseim beszélgetését, melyben nagyon szidták az egyik helyi kisbolt alkalmazottait, hogy azok mennyire bunkók, ilyenek, meg olyanok… És nem köszönnek, és…

És én továbbra is csak pislogtam, mint a pocok a lisztben, hogy miről beszélnek?! Én is ugyanabba a boltba jártam vásárolni, ugyanazokkal az eladókkal találkoztam, de mindenki tök normális volt. Köszöntek, stb. Én, személy szerint SEMMIT nem tapasztaltam abból, amit az ismerőseim beszéltek. Mintha egy teljesen másik bolygón lettem volna.

Ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen, ugyanazokkal az emberekkel teljesen más megtapasztalásai voltak az ismerőseimnek, mint nekem. Ekkor megértettem, hogy mennyire igaz az, hogy ami bent, úgy kint. Mennyire más jelent meg az én fizikai valóságomban, annak függvényében, hogy én mit gondoltam, a „világról”, milyen volt a rezgésem. Egész pontosan, hol álltam azon a bizonyos érzelmi létrán, aminek a létezéséről akkor még nem is tudtam.

Az érzelmek és a problémák

Nagyon fontos tisztába lenni azzal, hogy a problémáinkat nem egyszerűen csak lereagáljuk, a „megszokott vagy ismerős módon”, és azt gondoljuk, hogy „De én ilyen vagyok, és kész!”

Milyen vagyok? Agresszív? Vagy tehetetlen? Bosszúálló? Vagy csak szimplán bunkó? Esetleg csalódott, vagy türelmetlen?

Nem.

A problémáinkat mindig annak megfelelően reagáljuk le, hogy éppen milyen az érzelmi szintünk.

Például:

Ha a gyerek azzal a hírrel jön haza, hogy elveszítette a bérletét, ezt nagyon sokféleképpen reagálhatjuk le, annak megfelelően, hogy a korábban már említett érzelmi létrának éppen melyik fokán állunk.

Ha a düh, harag, vagy az elkeseredettség állapotában vagyunk, akkor gondolkodás nélkül leordítjuk a haját, és repkednek a szebbnél szebb káromkodást kifejező szavaink, hogy hogy lehet valaki ennyire hülye, és figyelmetlen, és a hócipőnk kivan, és majd jár, ahogy akar iskolába, mert biztos, hogy nem veszünk még egy bérletet!

– A kurva Isten nem ****** meg! Hányszor elugattam már, hogy ha felszállsz arra a rohadt buszra, az legyen az első dolgod, hogy elteszed azt a kiba…-t bérletet a táskádba, és mindig ugyanoda! Nyugodt lehetsz, hogy nem veszek erre a hónapra másik bérletet! Majd jársz, ahogy akarsz! Engem kurvára nem érdekel!

Ha a csalódottság, kétség, elbizonytalanodás fokain vagyunk, akkor már kulturáltabban reagáljuk le a történteket:

– Csalódtam benned! Hogy bízzak így rád bármit is, ha még egy nyamvadt bérletre sem tudsz vigyázni?! Nem tudom, mit csináljak…

Ha a belenyugvás, unalom, legyőzöttség érzése uralkodik rajtunk, akkor valami ilyesmit „tudunk” mondani:

– Elveszett? Na, basszus! Én megmondtam, hogy vigyázz a cuccaidra! De tudod mit? Nem is érdekel! Ez a te dolgod!

Viszont! Ha az érzelmi létra pozitív tartományában rezgünk, a remény, a derűlátás, az öröm, és a boldogság szintjein, akkor a kommunikációnk is teljesen más lesz:

– Látom, hogy mennyire bánt, hogy elveszítetted a bérletedet. Megnézted mindenhol? Lehet, nem vetted észre, és véletlenül mellé raktad. Ne izgulj ez miatt, holnap megkérdezzük a pályaudvaron, hátha valaki megtalálta, és leadta. Vagy a buszsofőr, mikor este letakarította a járatot. Biztos, hogy megvan az! Nem veszhetett csak úgy el!

És ez csak egy egyszerű példa, és lehet, hogy az egész onnan indult, hogy reggel beszólt a portás, ezért te beszóltál az első kollégának, akivel összefutottál, majd a főnökkel is sikerült összeveszned. Végül hazafelé beugrottál vásárolni, de ott is mindenki „bunkó” volt. Nem csak a vevők, de még a pénztáros is. Csak úgy dobálta az árut a szalagról… Nem is érted, minek megy az ilyen emberek közé, ha ennyire utálja a munkáját…

Szóval, egy egész lavinát lehet elindítani, ha már a reggelünk így indul, és beletekeredünk egy negatív spirálba.

De szerencsére, ennek nem kell így lennie! 🙂

Egyrészt, ha folyamatosan törekszünk arra, hogy az érzelmi létra pozitív tartományában legyünk tartósan, akkor nem tudnak egykönnyen kibillenteni az egyensúlyunkból, mert nincs meg rajtunk a „fogás”. Nincs „mibe” beleakadni. Nem a miénk a másik ember haragja, hisztije. De ha valamiért mégis megérint, lehúz egy-egy eset, jó, ha ismerünk néhány rezgésszintemelő módszert, amivel visszatornázhatjuk magunkat egy kedvezőbb szintre.

Vannak gyors, azonnal alkalmazható módszerek, de egy nagyobb problémához már komolyabb eszközök kellenek.

„Egy problémát nem lehet megoldani a tudatosságnak azon a szintjén, amely magát a problémát megteremtette.” – Albert Einstein

Érzelmek és a vonzástörvénye

Egyik kedvenc témám az érzelmek. Már akkor is szerettem elmerülni az érzelmek világában, amikor még nem tudtam, hogy minden érzelemnek saját rezgése van.

Esther és Jerry Hick a Kérd és megadatik című könyvében megalkotott egy 22 szintes „érzelmi létrát”, melynek a legalacsonyabb fokán, a legalacsonyabb rezgéssel a tehetetlenség, elkeseredettség, fájdalom, kétségbeesés és szorongás található. Egy szinttel feljebb a bűntudat, önbecsülés hiánya, fenyegetettség érzete.

A létra csúcsán, a legfelső fokon pedig a boldogság, tudás, magabiztosság, szabadság, szeretet, nagyrabecsülés található. Ezen a létrán közlekedünk le s föl. Van egy alapállapotunk, és itt kapcsolódik a vonzás törvénye az érzelmekhez: hiába mantrázzuk a pozitív megerősítéseinket, vizualizálunk, meg mindenféle technikát bevetünk, amit csak hallottunk, ha a vágyott dolog rezgése messze eltér a mi alaprezgésünktől.

Vagyis: azokat a dolgokat, helyzeteket fogjuk észrevenni, vonzani, aminek a rezgése megegyezik a mi rezgésünkkel. Ha a gyűlölet szintjén állok a létrán, akkor csupa gyűlölködő emberbe fogok botlani. Ha magasabb frekvencián rezgek, derűs vagyok, kedves és előzékeny, akkor azokat az embereket fogom észrevenni, akik szintén kedvesek, előzékenyek. Ugyanott, ugyanabban a közegben mindenki mást fog tapasztalni, attól függően, hogy az érzelmi létrájának melyik fokán áll.

Tanmese (forrás: internet)

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

– Milyenek itt az emberek? – tudakolódta.

– Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.

– Athéni vagyok.

– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.

– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.

– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta útját.

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.

– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.

– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.

A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:

– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

Nagyon fontos, hogy ne korlátozzuk be magunkat, azzal, hogy azt mondjuk, én ilyen vagyok, meg olyan vagyok, és én állandóan bunkó, agresszív emberekkel találkozom. Mindig van választási lehetőségünk. Ha nem tetszik az, amit a külvilágban látsz, válts csatornát! A rádiót is gondolkodás nélkül másik csatornára hangolod, ha nem tetszik az, amit éppen sugároz.

Kösz! De hogy! Mintha az olyan kurva egyszerű lenne!

A hogyanra a választ itt találod>>> KATT ide vagy IDE!

Figyeld a lelked rezgését, és ha kell, emelj rajta!

Esther és Jerry Hick érzelmi létrája:

    1. Boldogság, tudás, magabiztosság, szabadság, szeretet, nagyrabecsülés
    2. Szenvedély
    3. Lelkesedés, öröm, elragadtatás
    4. Örömteli várakozás, hit
    5. Derűlátás
    6. Remény
    7. Belenyugvás
    8. Unalom
    9. Borúlátás
  10. Türelmetlenség, kielégületlenség, bosszankodás
  11. Legyőzöttség érzete
  12. Csalódottság
  13. Kétség
  14. Aggodalom
  15. Mások hibáztatása
  16. Elbizonytalanodás
  17. Harag
  18. Bosszúvágy
  19. Düh, gyűlölet
  20. Irigység
  21. Bűntudat, önbecsülés hiánya, fenyegetettség érzete
  22. Tehetetlenség, elkeseredettség, fájdalom, kétségbeesés, szorongás

Varró Dániel: Hat jó játék kisbabáknak

Döbbenten tapasztaltam ma reggel, hogy még évek múltával sem csillapszik Varró Dani ekézése a “Hat jó játék kisbabáknak” című verse miatt.

2018-ban sem értettem, és ma sem értem, miért fáj ez a vers bárkinek!

Valaki kitalálta, hogy ez mekkora szar, és milyen káros a gyerekekre, mert ez csak arra tanítja a gyereket, hogy “kínozd az állatokat, üsd apád és ha mindez megvan…. na mit kell csinálni???? Nyúlj konnektorba és öld meg magad, mert jó játék a konnektor!”

Most komolyan! Sírjak vagy nevessek ennyi ostobaság hallatán? Sokszor végig olvastam ezt a verset, de sehol nem találtam benne erre utaló felbújtást!

Sem azt nem találom, hogy kínozd gyerek az állatokat, sem azt, hogy üsd, vágd apád, vagy hogy öld meg magad!

Aki ezt kitalálta

1) Nem tud olvasni

2) Soha életében nem látott még 8-10 hónapos, ne adj Isten, egy másféléves gyereket!

3) Nem tud olvasni és soha életében nem látott még 8-10 hónapos, ne adj Isten, egy másféléves gyereket

Ez a vers – mai szóhasználattal élve – cuki! Ugyanis ez egy pici gyermek szemszögéből íródott, és úgy is kell olvasni!

Megkockáztatom, hogy még egy ötödikes gyereknek is van annyi intelligenciája, hogy jót nevet ezen a versen, és el tudja képzelni a kis totyogót, amint számára tiltott dolgokkal próbálkozik. Sőt! Feltételezem, hogy némelyiknek van kisebb testvére és még legalább hat jó “babajátékkal” ki tudja egészíteni a felsorolást.

Ez ennyi, és nem több!

De azért elképzelem, amint egy 8-10 hónapos baba megmarkolja egy cica farkát! Mi durva “állatkínzás”, ahogy “vasmarokkal” szorítja szegény állatott, miközben az egy laza mozdulattal kisiklik a pici ujjacskák “szorításából”! El-ké-pesz-tő!!!

Vagy amikor a műanyag homokozólapátot úgy megsuhintja, hogy szerencsétlen fater legalább nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenved… Azért ez kemény!

Egy ilyen pici gyereknek sokszor magasabb az érzelmi intelligenciája, mint sok nagykorú embernek. Szándékosan mellőzöm a felnőtt szó használatát, mert nem minden nagykorú ember válik automatikusan felnőtté a kor előrehaladtával.

Ugyanis: egy felnőtt ember óvja, és tanítja a gyermekét! Le sem veszi a szemét róla!

Figyel arra, hogy a cicát/kutyát/kispipit csak simogatni szabad, mert ha bántjuk, fáj neki…

Figyel arra, hogy a “mobilteló” nem játék… és a laptopkábel sem, de még a távirányító sem…

Figyel arra, hogy játékból elkalapálja az apját vagy bárkit műanyag lapáttal, akkor apa sírni fog, mert az fáj neki… és jön a szeresd meg! Puszild meg!

Figyel arra, hogy korban neki való könyvek kerüljenek a keze ügyébe, mert különben nem csak összenyálazva lesz az a könyv, de egy kicsit meggyürkézve, megszaggatva is…

És természetesen figyel arra is, hogy semmi ne kerüljön a konnektorba, ami nem odavaló! Sőt! Egy felnőtt ember már azelőtt leragasztja, vagy vakdugókkal látja el az aljzatokat, mielőtt a kis menő manó fejéből kipattanna a szikra…

Ez a felsorolás közel sem teljes, mert ezeregy dologra kell figyelnie egy szülőnek, állanóan ugrásra készen, mert a kicsik kíváncsisága határtalan, és a legjobb játék naná hogy az, ami tilos, veszélyes!

Ja, nem mellesleg! Biztos, hogy ezt midenki kinövi? 😀 😀 😀 Mármint a tiltott és veszélyes dolgok kedvelését?

Végül jöjjön az oly sokat emlegetett vers:

Varró Dániel: Hat jó játék kisbabáknak

Jó játék a cicafarok,
szélte pont egy babamarok.
Én húztam meg, mit akarok?
Jó játék a cicafarok.

Jó játék a mobilteló,
fogalmam sincs, mire való.
Lenyálazom, aztán heló,
jó játék a mobilteló.

Jó játék a laptopkábel,
főleg, ha még nem lopták el.
Négy fogaddal hipp-hopp rágd el,
jó játék a laptopkábel.

Jó játék a lapát,
azzal ütjük apát.
Orrot, fület lapít,
jó játék a lapát.

Jó játék a verseskötet,
van rajta egy teljes köpet.
Átnyálaztam, még egy jöhet,
jó játék a verseskötet.

Jó játék a konektor,
én jöttem rá magamtól.
Beledugom, hol egy toll?
Jó játék a konektor.