Rengeteget lehet olvasni, hallani a tükör törvényéről. Mondhatnánk, a csapból is ez folyik… Nálam… mert mondjuk, érdekel a téma, és ahogy mondják, ahol a figyelem, ott az energia…

Nem rég például egy olyan cikk formájában bukkanat fel előttem a téma, ahol a cikk írója igen kemény hangnemben osztotta az észt erről a témáról. Igaza volt, azzal nem vitatkozom, de az már más kérdés, hogy jó hangnemet ütött-e meg. Ez viszont már az én nézőpontom.

Véleményem szerint nincs olyan ember a világon, aki ne tapasztalta volna meg valamelyik életterületén, vagy akár több életterületén is azt, hogy bizonyos helyzetek, események ugyanazok a minták szerint ismétlődnek. Természetesen ezek a helyzetek nem csak negatívak, hanem pozitívak is lehetnek. Ha valamelyik életterületünkön csupa pozitív dolgot tapasztalunk, az azt jelenti, hogy azon a területen rendben vagyunk magunkkal.

Viszont ha csupa negatív dologgal találkozunk, a történések rossz érzéseket váltanak ki belőlünk, az azt jelenti, hogy az adott témával, életterülettel valami nincs rendben bennünk. A rossz tapasztalat, negatív érzés jelzi ezt számunkra, tükrözi, hogy ezzel bizony feladatunk van, és ki kell dolgozni valamit magunkból. Ez többnyire valami tudatalatti dolog, amire az adott pillanatban nincs rálátásunk.

Lehet ez egy múltbéli tapasztalat, egy korlátozó hitrendszer, ami megakadályozza, hogy másképp érezzünk, gondolkodjunk, és ezáltal valami nekünk tetsző dolgot tapasztaljunk meg a fizikai valóságunkban.

Mire gondolok?

Ha valaki azt tapasztalja, hogy a főnöke egy arrogáns, lekezelő bunkó és ezért inkább munkahelyet vált, majd csalódottan nyugtázza, hogy az új főnöke is ugyanolyan lekezelő bunkó, akkor ez azt jelenti, hogy amíg nem ismeri fel magában azt a gondolatmintát, tapasztalatot, korlátozó hitrendszert, ami miatt csupa ilyen főnökkel találkozik, akkor addig hiába is vált valaki munkahelyet. Újra, és újra és újra ilyen főnökökkel fog találkozni, azzal a különbséggel, hogy a nevük más, de a tükör, amit mutatnak, ugyanaz lesz. Mert a megoldás bennünk van, és nem egy újabb, és újabb munkahelyen. Ilyen esetben nincs „hátha…” Azt kell kideríteni, hogy mi az bennünk, ami ezt kiváltja. Gyerekkorunkban ezt hallottuk és tanultuk meg a szüleinktől, hogy a főnökök ilyenek, mert nekik is ilyen főnökük volt? Vagy mi vagyunk azok, akik nem értékeljük eléggé magunkat, és ezért mások lekezelhetnek minket? Mi magunk rendeljük alá magunkat a főnökünknek, mert azt hisszük, hogy ő felsőbbrendű?

Nézzünk egy másik példát: azt gondolod, hogy nincs egy normális férfi, vagy nő a világon, képtelenség társat találni, akkor pontosan ezt fogod megtapasztalni. Olyan emberekkel fogsz találkozni, akik azt tükrözik vissza, amit hiszel. Csalódni fogsz bennük, mert az egyik ilyen, a másik olyan, a harmadik meg amolyan, de neked legalább számtalan bizonyítékod lesz arra, hogy igazad van, tényleg nincs egy normális férfi vagy nő! Ugye, megmondtad!

Ez megint azt mutatja, hogy nem az összes többi embert kell megváltoztatni, hogy végre normálisak legyenek, hanem el kell engedni ezt a korlátozó hitrendszert, miszerint nem létezik normális férfi vagy nő.

Ha azt hiszed, hogy az emberekben nem lehet megbízni, mert…, akkor ez fog megjelenni a fizikai valóságodban: csupa olyan ember, akiben nem lehet megbízni.

Természetesen ez fordítva is így működik: ha én rendben vagyok magammal, és azt gondolom, hogy az emberek kedvesek, segítőkészek, akkor kedves, segítőkész emberekkel fogok találkozni.

A végtelenségig lehetne folytatni a példák sorát. Bármelyik életterületen lehet találni valamit, ami nem úgy működik, ahogy szeretnénk, de a lényeg: A megoldás Benned van!